Fotóhónap 2014

Fotóhónap 2014











Táj - élmény

Csontváry Művészeti Udvarház és Bartók32 Galéria, 1111 Budapest, Bartók Béla út 32.
2014. november 11. - 2014. december 8.
Megnyitó:2014. november 11. 17:30
Photo Month Web





A 2014-es Esztergomi Fotóbiennále a képzőművészet egyik legalapvetőbb és kedvelt műfaját választotta központi témájává, a kortárs magyar fotográfusok tájélményére kérdezett rá. Arra az alapvető, ám mára radikálisan megváltozott viszonyra, amely az embert a természethez köti, legyen az természetes vagy épített környezet.  A tájhoz és ezen keresztül a tájképhez való viszony erőteljes megváltozását azért is fontos hangúlyozni, mert éppen a kortárs művészet, és így a fotográfia is rendszeresen kutatja, feltárja e problematikát. Nem kivétel ez alól a biennáléra beérkezett anyag sem, amely számos olyan a teóriában „nem helyekként” illetve városi tájképekként definiált sorozatot tartalmaz, amely a klasszikus tájkép időbeli és tárgybeli változását mutatja. Az épített környezet mindig is megjelent a tájképekben, azonban egyre nagyobb felületet vett birtokba a képből, hogy ma már, elsősorban a  fotogárfiában, külön definiálható kategóriát alkosson (urban landscape).
A megadott tematika elsősorban a tájhoz fűződő érzelmi viszonyra kérdez rá, arra a már az antikvitásból ismert nosztalgikus elvágyódásra, amelyet a természetes közegéből kiszakadt ember érez illetve vetít vissza a tájba. Ez a bukolikus tájtípus az, amely misztikus, de nem félelmetes, az egyedüllétet és a szemlélődést biztosítja. A tájképeknél általában, de a fotográfiában is a néző érzelmi viszonyulása az, amely elsősorban meghatározza a tájélményt. Önmagában nincs tájkép, azt már a kezdetektől fogva szimbólumok hadával ruházták fel. A szelídtől, a félelmetesig és  haragvóig az emberek érzelmeinek leképezésére szolgált a táj a képzőművészetben, s nem alakult ez másként a fotográfia történetében sem. Nemcsak az emberi érzelmek, hanem a történelmi mozgások, a morális atmoszféra kifejezésére is használható a tájkép feszültségteremtő ereje. A maga teljességében soha meg nem fejthető és főképpen le nem győzhető természet mindig csodálattal és félelemmel töltötte el az embereket, ezáltal lett releváns párhuzammá természet és lélek, moralitás kapcsolata.

megnyitja: Feledy Balázs

Retracings - archívumhasználat a kortárs fotográfiában

Budapest Galéria, Budapest, III. kerület Lajos utca 158.
2014. november 13. - 2015. január 12.
Megnyitó:2014. november 13. 18:00
Photo Month WEB

Károly Sándor Áron

A fotográfusok és  a művészek érdeklődésének középpontjába az utóbbi időben előtérbe került az archívumok természetének és jelentésének vizsgálata. Maga az archívum  bonyolult és összetett intézmény, amely magában foglalja a dokumentumok létrehozásának, tárolásának és áramlásának módozatait. A kiállításba meghívott művészek által folytatott széleskörű kutatás rákérdezett a gyűjtemények gyakorlati valóságára, valamint a történelmi emlékezet fenntarásában és kontrollálásában betöltött szerepére is. A magyar és román alkotók elsősorban a fotót és a fotó alapú műveket használták, hogy újragondolják az identitás, a történelem, az emlékezet és a felejtés kérdéseit.
Nem könnyű definiálni az archívum fogalmát. Elsőként egy félhomályos, dohos helyre gondolunk, amelynek polcain és szekrényeiben régi dokumentumok bújnak meg. Ezenkívül, az archívum fontos szerepet játszik a képek jelentésének megkonstruálásában, keletkezési körülményeik feltárásában. A művészek érdeklődését elsősorban az archívumnak a világról alkotott képünk rekonstrukciójában és manipulációjában betöltött szerepe keltette fel.
A kiállítás azt mutatja meg, hogy a fotográfusok hogyan faggatták, értelmezték és dolgozták át a gyűjteményi  struktúrát és dokumentumokat. A művészek elsődleges  médiumként a sokoldalú fotográfiát használták, amely eleve kiemelkedően fontos eszköze az archiválásnak. A bemutatott művek számos lehetőséget mutatnak be arra, hogyan használhatók fel az archív anyagok: különleges katalógizálási eljárás, fiktív biográfia megalkotása, gyűjteményi illetve talált fotók használata illetve ezekből épített montázsok egyaránt találhatók a kiállításban. A saját utat bejáró alkotók gondolatai összesimultak abban, hogy a fotó az a médium, amely az archívum természetét a legpontosabban definiálni képes. A gyűjtemények anyagának felfedezése, használata és integrálása az alkotásokba a múlthoz való viszonyt is feltárja.  A Retracings kiállítás koncepciójában arra törekedett, hogy az információhoz való hozzájutásról és annak manipulációjáról friss és kritikai módon gondolkozzon. Az archívum természetével és használatával foglalkozó alkotások váratlan és új összefüggésekre mutatnak rá, azaz mozgásba hozzák a történelmet.
művészek: Ana Adam, Bozsó András, Csontó Lajos, Hajdú József, Károly Sándor Áron, Kovács Melinda, Cristian Opris,  Szamódy Zsolt Olaf, Tarjáni Antal, Telek Balázs
kurátor: Uhl Gabriella

megnyitja: Závada Pál, író


Gun works - Micrograph - Károly Sándor Áron és Cristian Opris kiállítása

ArtBázis Összművészeti Műhely, 1o85 Budapest Horánszky u. 25.
2014. november 25. - 2014. december 31.
Megnyitó:2014. november 25. 19:00
Photo Month WEB
















A két művészt Kolozsvár köti össze, szinte egyidőben végezték a művészeti iskolát. Most először mutatkoznak be együtt közös kiállításon, ahol a fotogárfiai és a sokszorosító grafika médiuma kerül diskurzusba egymással, a párbeszéd  a mikorvilág láttatása körül forog.
Károly Sándor Áron: Gun Works
A Gun Works projekt a fegyverekben rejlő művészi lehetőséget kutatja.  A fegyvert mint képalkotó eszközöket használom, képeket készítek velük és róluk. Legtöbbször nem a fegyver mivoltára kérdezeknek rá a képek, hanem csupán a kreativitás eszközei.
Cristian Opris: Micrograph
Opris számára a metszet az egyik legfontosabb művészi eszköz, render különleges technikai minőségre törekszik. A aprólékos szakmunkát hatásos szakmai eszközzé alakítja, hogy művészi árnyalatokat érjen el. Szívesen eljátszik a tárgyak arányainak változtatásával, ütköztetésével is.