Diploma 2015

Diploma 2015/II.
védés: 2015. június 15.

Bohus Réka
Konstruktum
konzulens: Baki Péter PhD


Munkám során az a geometrikus absztrakt világ foglalkoztat, amely a 20. századi festészetben vette kezdetét. Kazimir Malevics a valós tárgyivilághoz való szuprematista felfogását veszem alapul, melynek lényegét talán a következő általa írt sorok foglalnak össze a legjobban:
,, A szuprematizmus nem egy új érzékelési világot teremtett, hanem új, közvetlen ábrázolását az érzékenység világának általános értelmében. A négyszög új figurák átalakítására átalakul s ezek elemei ilyen vagy olyan módszer szerint állnak össze, az ihlető érzékenység szabályai szerint. Ha egy olyan régi oszlopot szemlélünk, melynek semmiféle jelentősége nincs az épület szempontjából, felfedezhetjük benne a tiszta szenzibilitás formáját. Nem úgy tekintjük többé, mint építészeti szükségességet, hanem mint műalkotást.” 

Diplomamunkámban ehhez hasonlóan átértelmezek létező objektumokat. Különböző műhelyekből olyan tárgyakat gyűjtök össze, melyeket alkotójuk elkezdett, de valamilyenfajta elégedetlenségből fakadóan félbehagyott, selejtesnek ítélt, ám kidobás helyett céltalanul porosodik egy polcon vagy padláson. Ezeket saját környezetükből kiemelve, műtermi körülmények között új kontextusba helyezek, ami által új értelmet kölcsönzök nekik. A köréjük épített környezetbe beleolvadva, annak részesévé válva az elkészült kép összessége egy absztrakt látványt nyújt befogadójának, lehetőséget adva arra, hogy Malevicshoz hasonlóan szabadon elvonatkoztassunk az adott tárgytól. 











Czellár Anita Diána
Leltár
konzulensek: Pecsics Mária DLA, Rátki János

Diplomamunkámban Sophie Calle munkásságát alapul véve foglalkozom a fotográfiák katalogizálásával. A számomra fontos, ajándékba kapott tárgyakat gyűjtöm össze fotókon és egy vagy akár több módon is csoportokba rendezem, majd kartoték lapokra helyezve melléjük írom a hozzájuk szükséges információt. Célom, hogy életem főbb momentumait, számomra érzelmileg fontos tárgyakat bemutassam és akár elmeséljek velük egy-egy történetet.












Kokavecz Boglárka
Hat
konzulens: Pecsics Mária DLA


Hat: “Univerzális harmóniát, stabilitást, egyensúlyt szimbolizál. Számmisztikailag a szeretet, a gondoskodás, a szerelem, a vonzalom, a tökéletesség, a harmónia, a szépség száma. Utalhat családi, szerelmi életre, vagy ezek vágyára. Kifinomult művészi érzéket és kulturális igényeket jelenthet. Gyakori ismétlődése otthonszeretetre, hűségre, segítőkészségre, naivitásra, hagyománytiszteletre, fejlett szépérzékre utal. A nagy ellentétpárok a tűz és a víz, a férfi és a nő, a világosság és a söt étség, a fent és a lent szimbolizálják… ”

Temérdek időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ráleljek arra az énemre, akivel a leginkább tudok és szeretek azonosulni. Szükségem volt egy segítő környezetre, melyben olyan emberré tudok válni, akit képes vagyok szeretni. Ehhez elengedhetetlen volt egy olyan atmoszféra, ahol alapvetően nem létezik a feszültség fogalma, és az érzelmek közlése, az egymáshoz irányuló gesztusok végtelenül természetesek. Együtt élni olyan emberekkel, akikkel egy időben és térben hasonló nehézségekkel állunk szemben. Az egyetemen töltött három év alatt ezek a vágyak beteljesültek, és megismertem azokat az embereket, akiktől mindezt megkaptam.

Diplomamunkámra egyfajta fotónaplóként tekintek, melyen keresztül olyan momentumokat, gesztusokat örökítek meg, amelyek fontosak számomra. Olyan pillanatokat emeltem ki a közös életünkből, amelyektől másoknak is átlátható válik az, hogy az elmúlt idő alatt, milyen vélemény alakult ki bennem róluk, miként tekintek rájuk. A képanyag olyan fotókat foglal magába, melyek mind valóságos történéseken alapulnak. Csupán egy olyan érzettel vannak felruházva, amelyek a személyes véleményemet hordozzák, ezáltal a befogadó a tekintetemen keresztül szemléli Őket.













Komlósi Gábor
Zöldövezet
konzulens: Károly Sándor Áron DLA


Gyakran előfordul, hogy pár év rendeltetésszerű használat után a korábban fontos létesítmények – melyek nem feltétlenül a természetvédelmi területek határára épültek, gyárak, nyaralók, lakóházak – üresen maradnak. Idővel ezek elfelejtődnek és a növények, illetve az időjárás viszontagságai miatt amortizálódni kezdenek. Az ilyen területek ezt követően élőhelyként szolgálhatnak az állatvilág számára.

Zöldövezet című sorozatomban a Magyarországon fellelhető védett élőlényeink helyzetével és a sokszor meggondolatlan emberi terjeszkedés kapcsolatával foglalkozom. Célom ráirányítani a néző figyelmét arra a lehetőségre, hogy veszélyeztetett fajaink a közeljövőben pusztán csak emlékként fognak élni, mint jó pár mára már teljesen kihalt állatfaj. 

Napjainkban sokukat csak képeken vagy természettudományi múzeumokban – preparált formában – láthatjuk. Munkámban - egy a még élőket veszélyeztető - sorsukra maradt területeken, elhagyatott nyaralókon keresztül vetek fel egy-egy általam elképzelt lehetséges módszert az állatok alkalmazkodására. Úgy gondolom felállított opcióim, melyeken bizonyos területeket ezek visszahódítanak még abszolút nem számottevő. Egyúttal utalok populációjuk csökkenésére és kényszeres alkalmazkodásukra. Helyszíneimet két dimenziós állataimmal úgy párosítottam össze, hogy azok természetesnek tűnjenek, de kisebb tanulmányozás után mégis szokatlannak tartsuk azokat.














Neogrády-Kiss Barnabás
Napló, hatodik fejezet
konzulens: Baki Péter PhD

2012-ben vettek fel a Kaposvári Egyetem Fotográfia szakára. Ebben az évben kezdtem el egy naplót írni azért, hogy fejlesszem az íráskészségemet, javítsam a memóriámat és az írások alapján mély önismeretre tegyek szert. Nem szeretném elfelejteni azokat a történeteket amelyek fontosak számomra. Pár évvel ezelőtt átestem egy orvosi beavatkozáson.A műtét lekorlátozta mozgásaimat és traumát okozott. Ennek a leírása együtt járt, jár a lelki és testi fejlődésemmel. Az egymás után következő fotográfiai alkotásaimban is feltűnt, hogy önvizsgálatot végzek magamon. Ezeknek az írásoknak egyes részeit dolgoztam fel, vizuális nyelven megfogalmazva a lelki traumáimat. Ezáltal több fejezetből áll. A diplomamunkám ennek a naplónak a lezáró fejezete.
A napló hat fejezetre tagolódik, melyek különböző történetekre bomlanak mégis egy téma köré csoportosulnak. Az első fejezet egy olyan szorongás feleloldásáról szól melyben szembenézek önmagammal sok-sok fogyatékos ember segítségével. A második fejezetben önismeret-gyakorlással foglalkozom. A harmadik fejezet a munka által létrejövő üresség, melyben a gyászolás nem jött létre a kötelességeim végett. A negyedik fejezetben a gyász, egy közeli hozzátartozóm elvesztésének feldolgozása, egy hónappal később jött létre, melyben a nyugalom és a pihenés játszott szerepet. A kórházi kontrolltól való rettegés és az az által kiváltott gondolatok, érzések jelennek meg az ötödik fejezetben.
Egyre mélyebbre merültem önnönmagamba és az utolsó fejezet egy hosszabb időszakot ölel fel az életemből. Itt összegzem és értelmezem a műtétem utáni traumáim fő okát és emellett már felfedezem ezeknek a leküzdéseinek megoldásait. A következő kérdéseket vizsgálom: Hogyan tudom ezt feldolgozni? Mire van szükségem ahhoz, hogy feldolgozzam?
Hogyan küzdjem le a frusztrációimat, gátlásaimat? Ez a történet vége és kezdete. A sorozat képeiben ezeket a nehéz helyzeteket próbáltam vizuálisan megfogalmazni.

A felmerülő kérdésekre a vizuális napló bizonyult a legmegfelelőbbnek ez alatt az idő alatt. Az elmúlt évek során kirajzolódtak ezek a fejezetek, melyek a lelki fejlődésemet jelenítik meg. A naplóm és a diplomamunkám célja az volt, hogy egy személyes nézőpontból mutassam be azt a nagy traumát, amit átélek. Ez segíti a lelki fejlődésemet és másféle látásmódok elé állít mint amelyek eddig voltak. Ez segítette és segíti a lelki fejlődésemet, másféle és új látásmódok elé állított és állít, mint amelyek eddig voltak. 










Rigaová Eszter
Persona
konzulens: Károly Sándor Áron DLA


Diplomamunkám kiindulópontja maga az önismeret és a hozzá tartozó emóciók. Különösképp a megfelelési kényszer és az önértékelés. Már régóta foglalkozom a témával, mégis csak ebben az évben merült fel bennem, hogy feldolgozzam ezt a fotográfia médiumára hagyatkozva. A megfelelési kényszer olyan erős befolyással van a társadalomban, hogy lehetetlen megérteni azt az emberi viselkedés tanulmányozása nélkül. Az, hogy mindig görcsösen meg akartam felelni, elvette a pillanatok boldogságát. Az az abszurd helyzet, mikor feleszméltem, hogy amitől félek tulajdonképpen önmagam vagyok, egy olyan időszakot hozott el számomra, amikor éreztem, hogy közbe kell avatkoznom. Mindannyiunk életében van valami amit le kell küzdenünk. Jobb esetben szembe nézünk ezekkel a problémákkal, de az, hogy hogyan dolgozzuk fel, hatással van az életünk legnagyobb részére. Szeretnék úgy gondolni erre az egészre, mint egy terápiára, bármilyen elcsépelten is hangzik, azért, hogy ezeket a mentális és érzelmi blokkokat fel tudjam oldani.

Egy olyan hasonló világ érzelmeit akarom rögzíteni, egy állapot lenyomatait, amely elbeszéli ezt az időszakot és egy bizonyos irányvonalat mutat a befogadónak. Feldolgozom az ezzel kapcsolatos emlékeimet, válaszolok rájuk a saját vizuális válaszaimmal. Fotográfiák gyűjteménye. Csendéletek. A téma metaforikus vizsgálata. Egy érzelmi időszakot összegző képek. Visszapillantás az engem körülvevő világra képek által rekreálva. 












Spitzner Dorottya
Unió
konzulens: Pecsics Mária DLA


“Sej-haj, az emberiség bezabált
ál-kultúrát, technikát
Ettől kapott kólikát
Ha így nézem, meggyógyul
ha úgy nézem fölfordul”
Weöres Sándor

Diplomamunkámhoz, mottóul szolgál Weöres Sándor idézett költeménye.
Fotósorozatomban az jelenítem meg, hogy a nyugati kultúra betörése milyen befolyással bír a személyiségre. Az a kultúra, ami egyformaságot teremt és az erre való törekvésre ösztönöz. Lehetőséget kínál arra, hogy a külsőségekben „mindenkiből” „bárki” legyen.
Életünk során hatások érnek minket, amelyek befolyásolnak. Ideális modelleket, morális normákat sajátítunk el, amelyek lehetővé teszik, hogy beilleszkedhessünk a társadalomba. A kultúra által teremtett, minket ostromló impulzusok meghatározzák viselkedésünket, érzelmeinket, tetteinket, gondolatainkat, így válik az ember a kultúra termékévé.

Mindent készen kapunk, a megjelenésünket, gesztusokat, és a vágyaink is konvenciókká válhatnak. Diplomamunkám ezzel a társadalmi problémával foglalkozik, azt vizsgálva, hogy a személyiség, képes-e még az önkifejezésre, vagy csak sablonok szerint tud létezni.











Urbaniczki Zoltán
Érzések ikonográfiája
konzulens: Rátki János

Koncepcióm abból az alapgondolatból indult ki, hogy míg a 20. század előtti irányzatokban az alkotók különféle szimbólumokat és attribútumokat használtak egy-egy téma ábrázolásához, napjainkban ennek helyét az egyéni, művész által kreált szimbolika vette át, ami – éppen személyes jellege miatt – kevésbé egyértelmű, nehezebben dekódolható a néző számára.
   Sorozatomban a művészettörténet ikonográfiai eszköztárát használtam, az ókori mitológia történeteiből, a klasszikus festészet ábrázolásmódjából és Cesare Ripa Iconologia című kötetéből inspirálódtam. Sorozatom célja azonban nem konkrét istenségek vagy mitológiai hősök ábrázolása volt: elsősorban az emberi érzelmeknek, illetve a kapcsolatok során kialakuló érzéseknek (szerelem, elvágyódás, reményvesztettség, harag, stb.) mint elvont fogalmaknak a képi megjelenítése volt.

   Ezeket az érzéseket a mitikus történetekhez kapcsolva dolgoztam fel, de minden egyes kép megkomponálásához felhasználtam olyan interjúkat, amelyeket kortársaimmal készítettem. Az interjúkban az egyes érzésekhez kapcsolódó testi jegyekre és természeti környezetre kérdeztem rá, azaz az érzelmekhez kötődő kortárs vizuális gondolkodás foglalkoztatott, amit a fotók képi világába is át tudok emelni. Képeim így nemcsak a hagyományos művészettörténeti formulákat foglalják magukban, hanem egyfajta kortárs ikonológiai olvasatot is közvetítenek. Ezzel a kettős közelítéssel azt szerettem volna elérni, hogy a néző a mitológiai történetek és attribútumok ismerete nélkül is értelmezni tudja az általam kifejezett érzéseket.